Talaj

Elvesztettem a perspektívát, egy pillanatig elsöprő fontosságúnak érződő dolgok a következő pillanatban visszataszítóvá válnak, elfelejtődnek, aztán úgy térnek vissza, hogy nem tartoznak hozzám, csak álmodom róluk, vágyom rájuk.
Az idő is zavaros, vajon ez a perc örökké tart-e, vagy holnap reggel tényleg új világot jelent, tudok-e aludni öt perc múlva vagy a világ végéig kínoz-e majd, amit most érzek.
Szükségem van-e az együttérzésre, vagy csak hátráltatna, van-e, nincs, kérjem vagy eltoljam, hagyjam vagy csináljak valamit?
Éhes vagyok, fáj, fázom, egyedül vagyok, de csak rosszabb lenne, ha ennék, bevennék egy gyógyszert, bebújnék a takaró alá és felébresztenék valakit. Hánynom kell.

ember

A dualizmus helyett az egység hozza a nyugalmat, győződöm meg az emlékeimen át. A jó és a rossz elengedése azt jelenti, hogy nem leszek többé jó ember, jó anya.

Nem lehetek jó anya, mert ha én jó anya vagyok, akkor rosszul bántak velem a rossz emberek, félek és rossz anya leszek.

Azt jelenti, hogy ember lehetek, anya.
Azt hogy kell?

Csak addig vannak rémálmaim, amíg a halál és a szenvedés rémisztő.

Just love

He just loves her.