A fekete hattyú

Nincs kettősség. A kiválóságom és boldogságom éppúgy, mint a megbocsáthatatlan hibáim és szenvedésem az egység része.

Tökéletest szeretni egyszerű. A mélységes szeretet nem eltagadja a hibákat, hanem szereti a bajt is.

Száz

Emberek egy életen keresztül dolgoznak azon, hogy egy előadás sikerüljön, és ezek után én fizetek száz pénzt, hogy megnézzem. Pénzt. Százat.
Szerintem ez értelmetlen.

Az összetartozás, a rendszer, a bonyolult asszociációk és kapcsolatok sorozatának az elsöprő tudata ríkat meg engem ilyenkor.

Gyász és gyilok

Fekete körmöket viselek, mert az én ujjaim is gyászba és gyilokba merülnek.

Soyes

Túl sok neki a jódóga!

A punkok gyengédsége

Ha a magyar punk aranykorának hatodik legjobb zenekara mi voltunk, akkor a magyar punk aranykorának az ereiben én is surrogtam.

A zaj, ordítás, pogózás és cigifüst között gyengédek voltunk egymáshoz. Cinkos mosolygással törődtünk egymással saját magunknál jobban. A vérzékeny basszusgitáros talajrészeg útját a miatta józanabbul maradt más bandák tagjai kísérték haza, a csúszkáló dobot fejszés öregfiú javította meg szám közben, véres csirkebél dobálásával kentük magunkra a sznob vegetarianizmus finomkodásának leleplezését (miközben a straight edge őszinte, kövér, raszta-vegánjai röhögve söröztek a pultnál). Az erős, szexi, undorító, megejtően elveszett alkoholista ölelő karjaiban biztos lehettem benne, hogy a paprikapálinkát véletlen sem öntik az ajkaim közé, és avalamiért rám veszélyes pesti utcákon mindig akadt valaki, aki hazakísért, ahogy az ötfős közönség is elkapott minket, amikor leugrottunk a színpadról. Mindannyian bandatagok voltunk, egymás után léptünk fel, mindannyian rajongók voltunk egymás koncertjeire utaztunk. Meg akartuk érteni egymást, és jobban sikerült, mint saját magunkat.
A gyerek, a dolgozó felnőtt, a piercinges, a csövipank, a középosztálybeli kislányok, a szétfüvezett főiskolás, a rádiós, a koncertszervező, az ország leghíresebbje, és aki most kezdte. Együtt görnyedtünk a fa padokon és röhögtünk a sárpankozáson, szerettük egymás zenéjét, pedig tényleg szar volt.
A gitárt farokkal kellett pengetni, a srác szoknyájára pinát kellett rajzolni, a színpadra alsónadrágot kellett dobálni, egymásért epekedni kellett, egymásba bele kellett szeretni és úgy kellett maradni. Érdekelni kellett egymást.

Margot was a mystery, a precious thing, not just a girl.
Only you didn't go with her.

Google nővér

A beteg lába a műtét után az onkológiai osztály szaknővére által javasolt masszírozással együtt is grapefruitnyivá dagad. Amíg meg nem kérdezi Google nővért, akinek a masszázsa nagyságrendileg javít a helyzeten.

Elgondolkodtat ez engem. Szakma? Szaktudás? Szakmai tudáskörnyezet? Információ-feldolgozási készség? Bizalom? Google? GOOGLE?!

Tény, hogy az adódnál többet fizetsz.