Furcsaság

a fókusz hiánya
haladás
idő egyiránya

Etikus étkezés

Izgi, ahogy ezek az etikus étrendek mind kurvasokba kerülnek (mégis ki tudja magának megengedni az avokádót $6/db áron?!), tehát már a pénz megszerzésének a környezetvédelmi/állatokra gyakorolt hatásáról ne is beszéljünk, de aztán a követőik azért iszogatják a kristálytiszta vizet a műanyag palackból, eszegetik a 15000 km-ről érkező gyümölcsöket és nyomogatják el a hangyákat.

Báz.

Nem, nem, nem, nem, nem

Nem értem, miért jó odamenni valahova, aztán teljes gőzzel harcolni ellene. Főleg, ha a valahova mi vagyunk.

Hát fáj, tudtam, hogy fájni fog, de minek megyek bele.

Nem lehet velünk lenni, amíg eszünk, mert lelketlen a húsevés, de a hangyákat ész nélkül kell agyonnyomni.
Anya házi lekvárját nem kenjük a kukoricapuffra, mert túl cukros, de a csomagolt bolti egészséges csokiban 30% a tiszta cukor, az jó, azzal a gyereket is kell tömni ötven grammjával.

Ugyanerre rímel a narancslé, ami jó lesz, de ha én veszek belga vegán csokit szeretettel, az túl cukros, hagyjuk masszává olvadni a kocsiban. Nem kell próbálkozni, mondja a bölcs férj.

Amit főzök, az kizárt ügy, se a pesztó, se a főzelék, a végén új főzőeszközök is kellenek, hányinger-keltő szagok is jönnek, egyszóval nehéz az élet.

Különben engem néha nem idegesítenek a gyerekek? Ezt csak úgy kérdezzük. Meg lehet hogy nekünk nem is lesz, mert látjuk mi benne a jó, de még nem döntöttük el ezt.

Ti sem úgy néztek ki, mint akinek a háztartása rendben van és készen álltok a vendégfogadásra. A saját szoba saját bejárattal, saját kulccsal az nem jó. Csak azt nem tudom, hogy nem lehetett ezt tudni előre egy két hálószobás házban három kisgyerekkel. Ötcsillagos hotelt sajnos nem tudok teremteni.

A takarítónő ugye elmosogat akkor reggel, nem kell ma este beindítani a mosogatógépet, mert túl hangos.

Meg azt nem lehet, hogy a mosogatógép előtt ne legyen elöblítve az edény. Úgyhogy az egyetlen segítség most az edényöblítés, amit különben sem csinálunk sose, mert szeritünk nem kell.

Hát, lehet hogy majd ő itt kipucol, mert ez azért nem az ő standardja, meg a szobáját is kiporszívózná, ha én nem tudok. Igaz, hogy ott ki lett takarítva előtte nap, meg azóta is disznóól van, de ugye. De ahol tényleg kellene, és tényleg nem tudok, ott fel sem merül.

Hát Salsázni nem lehet menni, az nem érdekes, meg a hastáncot is csak nézni, de szeretnénk társaságba menni, de csak olyanba, amihez neked semmi közöd, nyilván, egyértelmű.

Ja, iskola lenne, amiben megígértem, hogy segítek? Most inkább futnék meg hajatmosnék, de utána majd beszélek apuékkal.

Különben itt olyan feszült a légkör, sokat ordibáltok, ez nekem nem segít a lelki fejlődésemben. De szerintem én tök empatikus vagyok, mert megértem, hogy nem gonoszságból csinálod... - és sóhajtozva kell kivonulni, amikor a gyereket próbálom nevelni, aki hiszti-korszakban van és a hiszti helyett szavakat kellene belőle kicsalogatni.

Egy mondatomba vagy négyszer van belevágva, vagy pedig hátat van fordítva és el van vonulva.

De szeretlek!

----

És ilyenkor emlékszem, hogy lehetne eltörve a lába, hogy ugyanígy ne tudjon segíteni, és lehetne kemoterápián, hogy ugyanígy hányingere legyen minentől, amit én próbálok enni, és lehetne egy vetélés után, hogy ugyanígy ne tudjon ránézni se a gyerekekre, és akkor is örülnék, ha itt lenne.

Mary Poppins, hol vagy?!

"It"s just so much easier when the mums not at home, don't you think?"
"Well, I had a knee injury so I can't do certain things and I don't have a drivers' licence because MY EYES DON'T FOCUS PROPERLY."
"Well, I am not opposed to the mum being at home but it's nice to have that independence."
"Hobbies: gardening, scrap booking, gardening, knitting, crosswords."


Segítség!!!!

Köröm

A köröm képviseli a kezet, amivel a körülöttünk lévő világhoz érünk, amivel cselekszünk, alkotunk, befogadunk és eltaszítunk. A kéz a kapu.
A körmömet rágom, amikor kételkedem magamban, és késsel szabdalom a kezem, amikor félek. A műköröm páncél, és a körömlakk állásfoglalás. Fekete körmökkel nem érek a gyerekeimhez, festetlen körmökkel nem megyek munkába. Most elefántcsont-szín francia manikűr van rajtam, ami pasztell-rózsaszínen át lilába mélyül a hidegben. Ez jó lesz erre a két hétre.

Madarak

Valahogy számomra a mobiltelefonok megjelenésével egyidőben tűntek el a nagy madarak, a libák, pulykák, gyöngytúkok a faluból. Kendővel fedett fejű, hajlott hátú nénik azóta letűnt, bőkezű mozdulatokkal etették a szárnyaikkal a levegőben izgatottan evező hatalmas madarakat, vagy ölelték a puha fejüket amíg nyomták le a kemény kis magokat a madár torkán.
Nekem maradtak a pintyek, rigók, verebek, ezüstszeműek és más kis őshonosak, a seregélyek és varjak. Ott, a világ másik felén, a kendőket takaró föld színén már csak a verebek.

Fiú

Nem vagyok elég jó, akármit csinálok, ha halálra dolgozom magam sem leszek elég jó. Perzse, hogy nem, mert nem vagyok fiú.
Ha fiú lettem volna...
kis Gyula lettem volna. Lehetett volna veem bírkózni, később fúrni, faragni, cipelni. Próbáltam én téglát hordani, gyalulni mikor építettük a házat, négy évesen, de nem volt elég jó. Később az egyetemen egy fiatal felnőtt férfi festő, dobos, kutató jóval nagyobb szám lett volna, megfontoltan választottam volna egy fiatal felnőtt nőt, és az esküvő után tovább vittem volna a család nevét. Így is kötőjeles a nevem, de ez nem elég jó. Külföldre költözve megalapoztam volna a család jövőjét, és erős vállaimra támaszkodva újra együtt lettünk volna, dehát törékeny, gyenge, érzelmes, nőként ezt nem tudom elég jól megtenni, nem lehet rám támaszkodni, annyit értem el, hogy elraboltam az unokákat, ahogy elraboltam annak idején a fiút is, aki nem vagyok. Igaz, van fiúunoka is, akit én szültem, de az nem elég jó. Nem érdemes meglátogatni se. Ha fáj a szülés, ne is szüljek többet, láthatólag arra sem vagyok elég jó.

A plázában persze szembejön velem a nagypocakú, öreges mozgású nagypapa, aki a gyerekeimnél öt évvel idősebb unokáiért tavaly költözött ide a nagymamával együtt. Az unatkozó, nyafizó szőke és a kis néger unkája ölelésében látom rajta a meggyőződést, hogy ez jó döntés volt, ez mindent megér.