Nem, nem, nem, nem, nem

Nem értem, miért jó odamenni valahova, aztán teljes gőzzel harcolni ellene. Főleg, ha a valahova mi vagyunk.

Hát fáj, tudtam, hogy fájni fog, de minek megyek bele.

Nem lehet velünk lenni, amíg eszünk, mert lelketlen a húsevés, de a hangyákat ész nélkül kell agyonnyomni.
Anya házi lekvárját nem kenjük a kukoricapuffra, mert túl cukros, de a csomagolt bolti egészséges csokiban 30% a tiszta cukor, az jó, azzal a gyereket is kell tömni ötven grammjával.

Ugyanerre rímel a narancslé, ami jó lesz, de ha én veszek belga vegán csokit szeretettel, az túl cukros, hagyjuk masszává olvadni a kocsiban. Nem kell próbálkozni, mondja a bölcs férj.

Amit főzök, az kizárt ügy, se a pesztó, se a főzelék, a végén új főzőeszközök is kellenek, hányinger-keltő szagok is jönnek, egyszóval nehéz az élet.

Különben engem néha nem idegesítenek a gyerekek? Ezt csak úgy kérdezzük. Meg lehet hogy nekünk nem is lesz, mert látjuk mi benne a jó, de még nem döntöttük el ezt.

Ti sem úgy néztek ki, mint akinek a háztartása rendben van és készen álltok a vendégfogadásra. A saját szoba saját bejárattal, saját kulccsal az nem jó. Csak azt nem tudom, hogy nem lehetett ezt tudni előre egy két hálószobás házban három kisgyerekkel. Ötcsillagos hotelt sajnos nem tudok teremteni.

A takarítónő ugye elmosogat akkor reggel, nem kell ma este beindítani a mosogatógépet, mert túl hangos.

Meg azt nem lehet, hogy a mosogatógép előtt ne legyen elöblítve az edény. Úgyhogy az egyetlen segítség most az edényöblítés, amit különben sem csinálunk sose, mert szeritünk nem kell.

Hát, lehet hogy majd ő itt kipucol, mert ez azért nem az ő standardja, meg a szobáját is kiporszívózná, ha én nem tudok. Igaz, hogy ott ki lett takarítva előtte nap, meg azóta is disznóól van, de ugye. De ahol tényleg kellene, és tényleg nem tudok, ott fel sem merül.

Hát Salsázni nem lehet menni, az nem érdekes, meg a hastáncot is csak nézni, de szeretnénk társaságba menni, de csak olyanba, amihez neked semmi közöd, nyilván, egyértelmű.

Ja, iskola lenne, amiben megígértem, hogy segítek? Most inkább futnék meg hajatmosnék, de utána majd beszélek apuékkal.

Különben itt olyan feszült a légkör, sokat ordibáltok, ez nekem nem segít a lelki fejlődésemben. De szerintem én tök empatikus vagyok, mert megértem, hogy nem gonoszságból csinálod... - és sóhajtozva kell kivonulni, amikor a gyereket próbálom nevelni, aki hiszti-korszakban van és a hiszti helyett szavakat kellene belőle kicsalogatni.

Egy mondatomba vagy négyszer van belevágva, vagy pedig hátat van fordítva és el van vonulva.

De szeretlek!

----

És ilyenkor emlékszem, hogy lehetne eltörve a lába, hogy ugyanígy ne tudjon segíteni, és lehetne kemoterápián, hogy ugyanígy hányingere legyen minentől, amit én próbálok enni, és lehetne egy vetélés után, hogy ugyanígy ne tudjon ránézni se a gyerekekre, és akkor is örülnék, ha itt lenne.