Írnék egy tanulmányt arról, milyen hatással vannak a depresszió-felmérő kérdőívek a depresszióra. Én mondjuk PTSD-s vagyok, de elég tőlem megkérdezni, hogy milyen gyakran tartom értéktelennek az életemet ahhoz, hogy a következő három napot túléljem.
A kérdőív huszonöt ilyen kérdésből áll.
Az elmúlt félévben elért eredményeimet kidobhatom a szemétbe. Éjjel kétórás pánikroham után menjek vissza aludni még reggel hétig. Meg akarok halni, nem érdekel, ki mennyire szeret, nincs kedvem semmihez, az egész ház és az életem is egy szeméthalom, szarra se vagyok képes, csak mindent elcseszni, jobb lenne ezeknek a gyerekeknek, ha egyáltalán nem lenne anyjuk, ahelyett, hogy velem szenvedjenek.
Fasza.
És, most jó? Sikerült felmérni, mennyire vagyok depressziós?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése