Már tudok állni, és imádok, hát ez a perpektíva, a magasság, minden hirtelen a helyére kerül. Tényleg. Függő vagyok, lábra kapaszkodok, amikor csak tudok, hiszen ez isteni.
De nem tudom, mit csináljak, mikor elfáradnak a lábaim. Annyira tudnak fájni, se jobbra, se balra nem tudok lépni már, a karom sajog, a kezemmel görcsösen kapaszkodom, és attól félek, hanyatt esek. Lehúz a fejem. Mihez kezdjek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése