Udvarom, udvarom,
szép kerek udvarom,
de sokat söpört már
az én gyenge karom,
volt már nékem tavasz,
akácvirágzás is,
söpörtem eleget,
söpörjön már más is.
Éjfél után, a nyughatatlanul mocorgóm sűrű, szoros sötétben at áthatolhatatlan szemhéjaim mögött süt a nap. Körbenőtt, fűrészporos, kerek udvaromról söprögetem le a gondok szálait, apró szilánkjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése