Én? Én nem vagyok ám egy ilyen "fokozott érzékenységű" illető, akik a farkukat verik az interneten. Idióták.
Csak zenét nem hallgatok - csak játszom - hacsak nem ismerem jól, mert túl nagy hatással van rám. Az aranjuezi koncertet az elejétől a végéig átbőgöm, az énekeskbe meg beleszeretek.
Tévézni nem tévézek, túl sok. Még a facebook is túl sok, utálom.
A szagokat elkerülöm, hacsak tudom, mert egy-egy karakteresebb illat teljesen eltereli a figyelmemet és negyedórákat tudok tölteni az elmélkedéssel a szag felett. A gyerekeim illata ledózerolja a PTSD-met, a levendulás szappan illata visszavisz a saját pelenkás korszakomba, de egy-egy kakás pelenka szagától viszont sírhatnékom van. Szag alapján főzök, nem kóstolgatok, mert az túl sok. Csak a só mennyiségét szoktam elcseszni, különben jól sikerülnek a kaják.
A nyálkás dolgok a kétségbeesésig felidegesítenek, tehát rosszabbat, mint takonyban-nyálban fürödni (érzéki szinten) nehezen tudok elképzelni. De a tapintás egyébként is ilyen, műszálas dolgok kiesnek, farmert viselek és pamutot, az egyetlen kivétel az a szuperpuha műanyag cucc amiből fürdőköpenyt szoktak csinálni, az jó. A gyapjúval a világból ki lehet kergetni. A fémeket sem csípem, fa, kerámia, tégla, esetleg üveg.
A hideg megnyugtat, a meleg meg nyugtalanná tesz.
Most ez a tekerőgomb-ártákelő honlapról jutott az eszembe. Igen. IGEN! Kurva sokat számít, milyen érzés tekerni azt a kurva gombot, és nincs rosszabb mint a túl keskeny tekerőgomb! Az új sütő gombjairól tíz oldalt tudnék írni, bűntett ilyen gombokat forgalomba hozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése