Nagy család

Theresa két meglátása nagy család anyáinak:

1. Ha a kisebbik sírni kezd,  fejezd be azt, amit a nagyobbal elkezdtél. A nagyobb így biztos lehet benne, hogy nem vesztette el a jogát az odaadó figyelmedre. Ez nagyon gyorsan meglátszik a családi dinamikán, az idősebb gyerek nem fog az elsőszülöttek tipikus befordult és bizonygató viselkedésformáiba menekülni. A kisebb pedig megtanulja, hogy biztonságban van akkor is, ha két percet várnia kell, mielőtt odaérsz. Később ez segít neki beilleszkedni a testvérek soraiba, mert idővel elengedhetetlen lesz, hogy valaki türelemmel kivárja a sorát.

2. Jó hagyni, hogy a gyerekek az első pillanattól fogva együtt játsszanak, mert az újszülött kis teste erre fel van készülve. Egy-egy ütközést, karmolást, puffanást nem szenved meg egy kisbaba kellő felügyelet mellett. A testi közelség, egymás közelségének a tudata, az egymáshoz való jog viszont nagyon fontos a közös élet kialakításában. Az idősebb így esélyt kap rá, hogy megismerje és megszeresse a család új tagját, a kisebb pedig arra kap esélyt, hogy megszokja a testvérei botladozó, de gondoskodó jelenlétét. Idővel a kicsi nem fog sírni a durvább játéktól, a nagyobb pedig meglepő hozzáértéssel tud vigyázni a kistestvérekre.

Karalábé három meglátása nagy család anyáinak:

1. A kezdetektől fogva tudasd a nagyobbal, mit szeretne a kisebbik. A kicsi kommunikációjának, jeleinek a magyarázata a nagyobb gyereket megtanítja rá, hogy a kicsi is egy ugyanolyan gyerek, mint ő, csak másképp mondja el, mit érez. Idővel érdemes megfordítani a magyarázatot, akkor is, ha a kisebbik nem beszél, hogy az idősebb gyerek megtapasztalja a helyzet különböző aspektusait. "Kicsikém, simogasd a nővéredet, ne karmold, mert az neki fáj. Nézd csak, hogy ráncolja az orrát! Az azt jelenti, hogy ez fájt." Ettől az idősebb magabiztosan tud törődni majd a kisbabával, a kicsi pedig biztonságban érzi majd magát a nagyobb mellett, számíthat rá, hogy megérti a testvére.

2. A nagyobb szerepét az új családban gondosan alakítsd ki. Meg kell előzni, hogy a nagyobb maga találja ki, mi az ő szerepe a megnövekedett családban. Már a baba születése előtt meg kell neki mutatni, hogy a baba érkezése őt új feladatok, erejét próbáló kihívások, új elismerések elé állítja, egyben megőrzi neki a baba-szerep kiváltságait. Ha a nagyobbnak rutin feladatai vannak (pelus a szemétbe, kanál a bébiételhez, előke választása stb.), akkor már várni fogja, hogy teljesíthesse őket, és az elismerést a testvér jelenlétével fogja összekötni. Ugyanakkor bátorítani kell arra, hogy mikor kedve van, maga is visszatérjen a csecsemő-szerepbe. Ez segíti az empátia kialakulását. Szabad lehet szopni, visszatérni a cumihoz, a pelusba, a karban alváshoz, és érdemes a kicsinek járó kedves hangokkal, idővel, dalokkal, becézgetésekkel elárasztani. Ezt megtapasztalva lelkesen tud majd mindezzel a kicsi felé fordulni.

3. A gyerekek közt erősítsd az összetartást, a bajtársiasságot. Fontos emlékezni rá, hogy a gyerekek egymás közötti kapcsolatának erősebbnek kell lennie, mint a szülőkhöz fűzödö viszonynak, és a két közösség közti kapcsolat szóvivője a legidősebb gyerek. Hagyni kell a gyerekeket együtt játszani, minimális szülői felügyelettel. A dicséreteket és a szidásokat igyekezni kell közös címzéssel kiosztani; a feladatokat erőhöz mérten egyszerre kiosztani (vagy ha nem megy, akkor elmagyarázni a különböző szerepeket), a családon belüli kisebb egységeket azonosítani és értelmezni (fiúk, lányok, kicsik, nagyok, pelenkások, szülők, gyerekek). Az idősebbet a beszélgetések után meg lehet kérni, hogy "Magyarázd meg." "Figyelj oda." "Mutasd meg." "Tanítsd meg". a kisebbeknek. Így a gyerekek megtanulnak egymásra támaszkodni, függetlenednek, mint egység, erősödik az egymás közötti kapcsolat.
Ide tartozik az árulkodással kapcsolatos trükk. A nagyobbat lehet arra bátorítani, hogy a szülő figyelmeztetésével a kicsik biztonságáról gondoskodjon, ha a maga erejéből nem telik. Ezt úgy lehet a bajtársiassággal összeegyeztetni, hogy a nagyobbik szívességet kérjen a kisebbik számára. "Apa, a kicsinek több figyelemre van szüksége!" "Anya, légyszíves segíts a babának mert félek, hogy veszélyben van." Ezek után, ha nem világos, mi történt, már meg lehet kérdezni a nagyot, mert ettől fogva tájékoztatás és nem árulkodás lesz a közlés szerepe. Ha lehet azonban, jó ilyenkor kitalálni a baj okát, ez megőrzi a jó viszony biztos státuszát a gyerekek között.
Másik trükk az ajándékosztás kihelyezése. Ha a gyerekeknek ját egy túrórudi, oda lehet adni az egyiknek, és megkérni, hogy mindenkinek adjon egyet. Így a gyerekek hozzászoknak, hogy egymásra gondoljanak, hogy egymástól kapnak ajéndékot (amit még a maguk erejéből nem tudnak megszerezni), hogy egymástól jót várjanak és nagylelkűek legyenek.
4. A minimális közbeavatkozás elvét alkalmazd - tegyél meg mindent, amire a gyerekeknek szüksége van, de ne többet. Most olvastam egy múlt századi emancipációs könyvben a nő szerepéről a családban, és azt írja: " A gyerek szükségtelen mértékben való kiszolgálása kizsákmányolja az anyát, és hosszútávon lehetetlenné teszi, hogy ellássa az anyai szerepkört." Arra biztat, hogy amikor ez a gyerekek számára elfogadható, az anya használja ki az alkalmat arra, hogy lelkileg, testileg vagy szellemileg erősödjön, hogy minél jobb anya lehessen hosszútávon. Szerintem ennek további két előnye is van: először is ez a gyerekeket önállóságra is bátorítja, másodszor, hogy megakadályozza az egészségtelenül szoros, függő anya-gyerek, elsősorban anya-fia kapcsolatot.
Én ezt nemcsak abban látom, hogy igenis, a gyerekek nyugodtan elmehetnek óvodába néhány délutánra első születésnapjuk előtt, vagy hogy nyugodtan maradhatnak az apjukkal egy estére, amíg az anya kimozdul egyedül. Nekem az a megleő, hogy mindennapi helyzetekben sokszor jobban érzik magukat a gyerekek, ha az anyai szolgálatot nem ajánlom fel. Ha egyedül játszanak a nappaliban, én pedig hallgatom őket a konyhából, egy kis kommunikatív visítástól eltekintve nagyon jól eljátszanak akár fél órán keresztül is. Amint megjelenek a színen, azonnal rám fókuszálnak, és kérni vagy követelni kezdik, amit én tehetek értük.
Tehát, amikor nincs baj, nem kell változtatni a helyzeten, hiába érzem, hogy "Jobban kellene figyelnem rájuk." vagy "Most már biztosan éhesek". Majd szólnak.